Szelevényi Ákos szaxofonos a szocializmus utolsó éveiben menekült Franciaországba, pályafutása alatt sokakkal zenélt együtt, köztük a híres bordeaux-i rockzenekarral, a Noir Désir-rel is. Zenéje egyre inkább improvizatívvá vált, az utóbbi időben az egymás felé forduló zenei párbeszédben, a duóban találta meg hangját. „…a színpad egy szakrális hely. Nem »bohóckodni« megy oda az ember – a mások idejét lopva –, hanem az élet jelenségeinek talán a legfontosabb dolgaival próbálunk a zene által harmóniába kerülni.”
Miklós Szilveszter tanulmányait hegedűn kezdte, majd dobokra váltott. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult, de valódi iskolának a barátaival – Grencsó Istvánnal, Benkő Róberttel, Pozsár Mátéval, Ajtai Péterrel, Mezei Szilárddal, Szelevényi Ákossal, Dresch Mihállyal, Dukay Barnabással, Szemző Tiborral – való közös zenélést tekinti. Meghatározó hazai jazz-zenészek mellett rendszeresen játszik különböző nemzetközi formációkban, olyan kiemelkedő, szabadgondolkodású muzsikusokkal, mint Peter Brötzmann, Rudi Mahall, Lewis Jordan, Johannes Bauer, Marco Eneidi, John Dikeman, Han Bennink, Jasper Stadhouders…
