Szaxofonjátékos édesapjának köszönhetően Erik Truffaz korán belecsöppent a hivatásos zenészek világába, hiszen tízévesen már apja tánczenekarában játszott. 16 évesen aztán meghallgatta Miles Davis Kind of Blue lemezét. Ez inspirálta a svájci francia művészt, hogy zenei tanulmányait magasabb szinten folytassa a genfi konzervatóriumban. Eleinte klasszikus zenét és jazzt egyaránt játszott, de figyelme egyre inkább a jazz felé fordult. 1991-ben, miután elnyerte a legrangosabb francia jazz díjat, a Prix Specialt, zenekarával fellépett a montreux-i jazzfesztiválon. Ezt követően két éven át turnézott a világ körül. 2000-től leszerződött a legendás Blue Note kiadóhoz, ahol kvartettjével straight-ahead jazz lemezt adott ki. Ezt követő, drum’n’bass és hip-hop ritmusokra épülő albumain már egyre inkább szétfeszítette a kortárs jazz határait, és ezzel a legfelkapottabb jazzmuzsikusok közé került világszerte. Zenéje képes szintetizálni az elektronikát, a rapet, vagy éppen a tradicionális jazz alapformáit.
A trombitás a Fesztiválon David Kollár gitárossal lép fel, akivel első ízben az idei kassai HevHetia Festen állt közös színpadra. Közös munkájuknak ez lesz a második állomása. Kollár magától értetődőnek tekinti a zenével való kísérletezést. Műfajokba besorolhatatlan zenéje inkább külföldön ismert, mint hazájában, de ez miatt nem neheztel. Az eperjesi születésű kísérletező zenész főként gitárral és annak hangjaival dolgozik. Színházak és filmek számára dolgozik, olyan zenésztársai vannak, mint Borlai Gergő vagy Eivind Aarset, de a fiatal eperjesi Fúzy Múzy zenekarral is játszik. Tagja a The Blessed Beat és a KoMaRa nevű nemzetközi formációknak, utóbbiban nem más ül a dobok mögött, mint Pat Mastelotto, a King Crimson dobosa.